A tüll szoknyához vezető út hosszú és kitartással van kikövezve

Posted on 2017-11-11 by B. Szabó Lívia

Személy szerint én imádom a Pinterestet. Van is egy halom board-om amire gyűjtögetem a képeket, hogy a kellő időben inspirálódni tudjak belőle. Például amikor az éves karácsonyi ajándékcsomagolás bekerül a látómezőmbe akkor előtte mindig megnézem a Pinteresten, hogy milyen dekor tippek vannak. Csak beírom a keresőbe, hogy „gift packaging” és már bele is fulladok a jobbnál-jobb ötletekbe.

Sajnos azonban a Pinterestnek és az Instagramnak is megvan az a hátránya, hogy bár csurig vannak gyönyörű képekkel, táskákkal, cipőkkel, kütyükkel, de amikor oda kerülök, hogy rendben „én szeretnék egy ilyen valamit mert ez annyira jól néz ki”, akkor rá kell ébrednem, hogy nem is olyan könnyű megszerezni ezeket a cuccokat. Viszont egész nap elnézegethetem fátyolos szemmel a Pinterest képeket, sóhajtozva nagyokat, hogy ó bárcsak nekem is lenne egy ilyen tüll szoknyám. Évek teltek el így. Aztán egy napon az egyik legjobb barátnőmet eljegyezték és egy csajos vacsora közben megkért minket, Nikit és engem, hogy legyünk a koszorúslányai.

Iszonyú izgatottak voltunk. Esküvő lesz, egyikünk férjhez megy és akárcsak a filmekben, mi leszünk a mindenre elszánt koszorús lányok. Ahogy teltek a percek és az eufória kezdett enyhén csillapodni bennünk, akkor jöttünk rá, hogy mi ketten eléggé eltérő testfelépítéssel rendelkezünk. Niki teljesen normális testmagassággal bír, míg én elég pöttöm vagyok. Neki jól áll a földig érő szoknya, ami engem összenyom, nekem jól áll a rövid szoknya, kivillanós lábakkal, amiben ő nem érzi jól magát. Rögtön jött a kérdés, hogy akkor milyen ruhánk legyen? Kis tanakodás után felkapcsolódott a villanykörte, hogy legyen tüll szoknyánk.

Felmentünk a Pinterestre és nézegettük a szoknyákat, gyönyörű esésüket, lány vonalaikat, pille könnyű fátyolos rétegeiket. Nagy hirtelenséggel magamra vállaltam, hogy majd én ezt jól elintézem, meglesz a szoknya.

Üzenem mindenkinek, aki tüll szoknyát szeretne, hogy kössék fel a gatyát, mert autót hamarabb veszek mint, hogy megvarrassak egy ilyen rucit. Ha nem szeretnénk megelégedni a Vaterán vásárolható szúnyogháló tütükkel, aminek az anyaga olyan, hogy embert lehet kínozni vele, ellenben szeretnénk egy minőségi szoknyát akkor sok idő, pénz és energia kell. Bizony a tüll szoknyához vezető út hosszú és kitartással van kikövezve.

Felkerestem néhány hazai profi esküvői ruhatervezőt, gondoltam, ha már érdeklődünk, akkor kezdjük a legmagasabb szinttel, és onnan mehetünk lejjebb ha szükséges.

Részletes levelet írtam a Benes Anita által üzemeltetett Daalarna Szalonnak, Bélavári Zitának, Beke Lucának, Makány Mártának és Halász Évának.


A Daalarna szalon munkatársa kimért volt, de kedves, informatív, gyorsan válaszoltak minden kérdésemre. Ár tekintetében elég magas összeget mondtak. Aki ismer engem tudja, hogy én soha nem sajnálom a pénzt a minőségre. A magas színvonalú, nívós munkát és termékeket elismerem, szeretem és vásárolom, akkor is ha sokba kerül. Ha az esküvői ruhámról lenne szó, akkor nem is törődnék az árral, de nekünk egy szoknya kellett csupán. Egy szoknyára nem sokan fizetnének ki akkora összeget ami a Daalarna ajánlatában szerepelt, bár biztos vagyok benne, hogy csodát művelnek. Elfogult vagyok mert könnyes szemmel nézegetem azokat a gyönyörű ruhákat amiket terveznek.

Bélavári Zita személyesen nem válaszolt, az asszisztensei vették fel velem a kapcsolatot. Nagyon kedvesek, ajánlom őket mindenkinek. És a szoknya ára sem volt kifizethetetlen, bár az, hogy mi az ami sok vagy kevés, eléggé szubjektív kérdés. Szerintem nincsenek elrugaszkodva a földtől. Sajnos a szín miatt bukott el az egész együttműködés. Az esküvő színvilága, zöld, szürke és fehér lesz, amolyan greenery stílusú, ami most nagyon divatos irányzat. Zöld vagy szürke tüll anyag jöhetett csak szóba és a szalonnak akkor éppen nem állt rendelkezésére ez a két szín. Így tovább kerestünk.

Halász Évát egy pénteki napon kerestem fel levélben. Mivel nem kaptam azonnal választ, vártam néhány napot türelmesen. A rá következő csütörtökön kerestem újra. Annyit írt vissza, hogy éppen nagy bemutatóra készül és majd válaszol, de azóta sem kaptam visszajelzést. Ezek után elengedtem ezt a vonalat. Mindenki lehet elfoglalt, itt idézném a Downtown Abbey szereplőjének, Robert Crawley, Grantham grófjának szavait: „nem ismerjük a körülményeket, ne ítélkezzün.” Szóval nem kritizálom, pedig megérdemelné.

Makány Márta és az asszisztense végleg belopták magukat a szívembe. Márta egy külföldi bemutató miatt nem tudott személyesen válaszolni, ezért az asszisztense vette fel velem a kapcsolatot, és megírta, hogy bár Márta éppen úton van, de hamarosan visszatér és akkor reflektálni fog. És így is lett. Kaptam egy ígéretet, amit percre pontosan betartottak. Márta nagyon sok részletet leírt már az első levelében és gratulált az esküvőhöz amit senki más nem tett meg a tervezők közül. Elhatároztam, hogy személyesen is felkeresem mert szeretnék egy Makány Márta ruhát. De erről majd később írok még.

Megvan a varrónő

Hosszas keresgélés után a lehető legkézenfekvőbb döntést hoztuk. A menyasszonyi ruhát Beke Luca készíti, a Lucidité szalon tulajdonosa. Őt is felkerestem, nagyon kedves, közvetlen hang fogadott a vonal másik végén és amikor szóba hoztam, hogy zöld vagy szürke tüll szoknyát szeretnénk, azonnal rávágta, hogy ennek nincs semmi akadálya. Sőt nála nem csak egy-két árnyalatból választhatunk, többféle szín tónus és anyag közül szemezgethetünk. Megbeszéltünk egy decemberi időpontot és már alig várjuk, hogy hármasban szépen bevessük magunkat a belvárosba, az ötödik kerületi showroomba, ahol minden fontos és pontos részletet leegyeztetünk az esküvői rucikat illetően.

Már eddig is sok szervezést igényelt ez a kis szoknya project, de még nem lóg a szekrényben az én kis tütüm. Őszinte kíváncsisággal várom a találkozást és a végeredményt. Lucát részletesen ki fogom kérdezni, hogy mire kell figyelni, ha valaki tüll szoknyát vásárol vagy varrat. Hány réteg az elegendő réteg? Mitől lesz szép tartása? Melyik a legjobb anyag? Hogyan lehet tisztítani, ha ne adj Isten valaki leönti pezsgővel. Szóval mindent meg fogok kérdezni tőle. Amint kész a szoknya, jövök sok fotóval és további tapasztalatokkal.

 

 

%d blogger ezt szereti: