Satorisan – a cipő, ami egy szörnyről kapta a nevét

Posted on 2018-01-09 by B. Szabó Lívia

Satori

Sok legenda született már a hegyekben élő majomemberekről. Egyes mendemondák szerint a Satorik istenek reinkarnációi, akik állati testben élnek és néha megjelennek az embereknek. Természetfeletti képességük lehetővé teszi, hogy olvassanak a gondolatainkban. Hangosan kimondanak olyan dolgokat, amik szinte még meg sem fogantak bennünk.

Ez a misztikus lény lett a Satorisan arca. A márka tervezői őszintén hisznek abban, hogy az életünk tele van megtapasztalásokkal, kisebb és nagyobb momentumokkal, amik valamilyen élményt adnak nekünk. Akár jó, akár kevésbé kellemes ez az élmény, mindenképpen rejt magában örömet. A boldogság minden lépésünkben ott van.

“living by the walk”

A Satorisant olyan hívószavak hívták életre, mint az egyensúly és harmónia vagy minőség és kényelem. A márka megalkotói egy olyan lábbelit akartak létrehozni, amiben igazán jó érzés eltölteni minden nap minden percét és ami idővel egyre szebbé válik.

Néhány évvel ezelőtt a Fashiondays-ről rendeltem magamnak egy ilyen cipőt. Magyarországon sajnos nem lehet kapni és az ára egyébként is kicsit borsos, de szerencsémre belebotlottam egy leértékelésbe. Egy gyönyörű rózsaszínű cipőt rendeltem. A dobozban, a lábbelin kívül volt még egy plusz pár talpbetét és egy plusz cipőfűző, ami teljesen más színű volt, mint az eredeti pink. A Satorisan mindig két, különböző színű cipőfűzőt mellékel a cipőkhöz azért, hogy ha valaki szeretné feldobni kicsit a napot akkor felemás színű fűzővel léphet ki az utcára.

37-es lábam van és a 37-es cipő tökéletesen jó volt méretben, szóval ez nem az a lépő, ahol attól kell félni, hogy a 40-es címke alatt futó áru két számmal nagyobb lesz mire ideér. Egyébként nagyon kényelmes, én nem szoktam befűzni, így is tökéletesen tartja a lábam.

A nagy sikerélményen felbuzdulva, pár hónappal később egy csizmát is rendeltem. Jó sokba került, emlékszem, évekig csak nézegettem a szekrényben. Néha kinyitottam a dobozt, felvettem a csizmát a lakásban, aztán visszatettem és boldog voltam, hogy egy ilyen érintetlen kincs lapul otthon. Egyik télen gondoltam egyet, hogy felveszem a csizmát. Így is tettem és ez a kis elhatározás majdnem az életembe került.

Siettem az irodába mert késésben voltam. A villamos sínek mellett léptem fel éppen a járdára, amikor a csizmán található kis kampók egymásba akadtak valahogyan és akkorát estem, hogy bizony kellett egy kis idő, amíg újra sikerült felállni. Mivel a villamos sem volt túl messze és a járókelők attól tartottak, hogy esetleg becsúszom valahogy a sínekre, gyorsan odaszaladtak és segítettek feltápászkodni.

Aznap három dolgot tanultam meg. Soha nem szabad kapkodni! Nincs az a munka, pénz, férfi, nő, project, ügyfél vagy bármi ami megér egy ekkora esést. A másik dolog, amit megtanultam, hogy az emberek igenis törődnek egymással. Még akkor is ha néha mást hiszünk. Amikor baj van, akkor valaki vagy valakik hirtelen mégis ott teremnek, hogy felsegítsenek. És a harmadik, hogy ha lúdtalpad van és emiatt egy kicsit csámpásan jársz, akkor soha de soha ne vedd meg ezt a csizmát!

Szóval a Satorisantól kaptam hideget és meleget is de nem bántam meg, hogy megismertem a márkát. Szeretem mert tényleg kényelmes, nagyon jó a minősége és az is igaz, hogy az idő csak használ neki. Imádom, hogy minden kaland, minden botlás, véletlen belerúgás, karcolás ott van rajta. Magán viseli az elmúlt néhány évem és meg sem kottyant neki. Amikor ránézek, akkor eszembe jut, hogy mi a Satorisan hitvallása.

„Mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj, a boldogság nem egy cél, vagy egy álom, hanem maga az út.„

 

 

 

%d blogger ezt szereti: