Lívia Zsabbó

Évek óta születik ez a blog. Először olyan gondolatok kopogtattak a fejemben, hogy valamit alkotni kellene, létrehozni egy maradandó, engem az utókor számára konzerváló bármit. Persze, rögtön könyvet akartam írni. Bele is kezdtem, majd befejeztem, miután elkészült a hatodik oldal, azóta is ott várja, hogy folytassam vagy újra kezdjem. Azt egészen biztosan tudtam, hogy mi az a téma ami mindig érdekelt, legyek akármennyire is fáradt, mi az, amire folyton felkapom a fejem.

A divat. A szépség és minden olyan dolog ami mosolyt csal az arcokra vagy akár jó érzéssel tölt el egy embert. Például amikor reggel cammogunk egy lomha villamoson és belekortyolunk egy papírpoharas kávéba amit közvetlenül az előtt vettünk, hogy felnyomtuk magunkat a járműre, az mindenképpen boldogsággal tölt el. Abban a pillanatban amikor kortyolunk, nincs tömeg, nincs zaj, nincs „fúj nem akarok ma dolgozni”, csak a kávé van és a habja.

Erről szeretnék olvasni és írni. Minden olyan dologról ami az életet stílussá, a mindennapokat pedig egy kicsit fűszeressé teszi. Ez lehet egy friss divat hír, egy új, trendi őrület vagy akármi, amit egy lifestyle témakörbe bele lehet tömködni és mindezt persze a lehető legmagasabb színvonalon. Hiszen mit mondott a tweed nagyasszonya, nők felszabadítója, aki kiiktatta a fűzőt a divat világából?

„A luxus nem a szegénység ellentéte, hanem az ízléstelenségé.” – Coco Chanel

Minden alázattal tolom magam előtt ezt az idézetet, mert tökéletesen egyetértek vele és valahol én magam is ezt szeretném szem előtt tartani amikor ezt a blogot írom, remélhetőleg nap mint nap. És amikor nem írok akkor is azon fogok gondolkodni, hogy mi az ami szép a világban, még akkor is ha az csupán egy csésze kávé és a habja.